Törőcsik Mari: "A Nemzetiben lettem..."

Nem készült színésznek, gyermekként elképzelhetetlennek tűnt számára, hogy valaha is a színpadon állhat. Ma a nemzet színésze és a nemzet művésze, kétszeres Kossuth-díjas, de sok elismerése közt megkapta a cannes-i Aranypálmát is. November 23-án, születésnapján gálaesten köszönti a nyolcvanéves Törőcsik Marit a Nemzeti Színház társulata.

A művésznővel a Magyar Hírlap készített interjút.

Törőcsik Mari kiadványok, érdekességek ITT.

Törőcsik Mari kiadványok a Libri oldalán.

Törőcsik Mari érdekességek a Lira.hu-n.


– Színházi pályafutása elsősorban a Nemzetihez kötődik, de volt több emlékezetes vendégjátéka is a Katona József Színházban, a Vígszínházban vagy éppenséggel a József Attila Színházban. Mit jelentettek az ön számára ezek a kirándulások?
– Mindig nagyon jól éreztem magam, a társaság nagyon szeretett. Utoljára vendégként Kaposváron játszottam. Féltem lemenni, mert Kaposvár nagyon adott magára, de azt a szeretetet, ami ott engem átölelt, soha nem fogom elfelejteni.
– Soha meg sem fordult a fejében, hogy a Nemzetiből másik színházhoz átszerződjön?
– A Nemzetiben lettem életemben először a társulat tagja, és onnan is fogok meghalni.

– Ha végigtekintünk a pályafutásán, olyan nagy klasszikus szerzők műveiben láthattuk, mint William Shakespeare, Mihail Bulgakov, Samuel Beckett, Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij, vagy éppenséggel Bertolt Brecht. Folyamatosan fellépett azonban kortárs írók színművei­ben is. Klasszikusokat vagy kortársakat játszik szívesebben?

– Ez mindig sok mindentől függ. Attól is, hogy ki rendezte, vagy hogy sikerült egyik-másik előadás. A Cserepes Margit házassága, Fejes Endre műve például életem egyik legnagyobb öröme és boldogsága volt. Az újságíróklub tetején játszottuk – ahol volt egy pindurka színházterem –, de úgy, hogy a térdem közben hozzáért az első sorban ülő hölgyhöz. Aztán átvittük egy nagyobb terembe, és az előadás rögtön tönkrement. Vannak darabok, amiket annyira a helyszínhez és annak adottságaihoz rendeznek, hogy máshol aztán nem élnek meg.

– Ilyenkor már a környezet is meghatározza az előadást?
– Igen. Persze nem minden előadás ilyen, de vannak, amelyeket szinte képtelenség máshol eljátszani.