Törőcsik Mari: "katasztrófának tartom"

Nem készült színésznek, gyermekként elképzelhetetlennek tűnt számára, hogy valaha is a színpadon állhat. Ma a nemzet színésze és a nemzet művésze, kétszeres Kossuth-díjas, de sok elismerése közt megkapta a cannes-i Aranypálmát is. November 23-án, születésnapján gálaesten köszönti a nyolcvanéves Törőcsik Marit a Nemzeti Színház társulata.

A művésznővel a Magyar Hírlap készített interjút.

Törőcsik Mari kiadványok, érdekességek ITT.

Törőcsik Mari kiadványok a Libri oldalán.

Törőcsik Mari érdekességek a Lira.hu-n.

– Azt mondta, hogy nem sztár akart lenni, hanem színész. Sok régi kollégája beszélt már arról, hogy a rendszerváltás előtti időszakban, akár a színházi közvetítések révén is, a televízió tette országosan ismertté a színművészeket. Önt ez hidegen hagyta?
– Borzasztó, hogy a televízió még a pécsi színházi találkozó iránt sem érdeklődik. Nem jelenik meg egyetlen forgatócsoport akkor sem, amikor az újságírók kiosztják az év előadása, színésze, rendezője díjat. Nem közvetítenek előadást, nincsenek tévéjátékok. Ezért pedig színészek tűnnek el. Ha megkérdezné valaki, hol van ma Varga Zoli, nem tudnék mit mondani – eltűnt a szemem elől az ország egyik legjobb színésze. Akárcsak, mondjuk, Fekete Ernő, akinek az Ivanovban nyújtott alakítását végigtapsolta Európa – meg Ausztrália, Új-Zéland és Dél-Amerika – összes nemzeti színháza. Ma már talán itthon is alig vannak néhányan, akik tudják, hogy ki az a Fekete Ernő, márpedig ez szerintem katasztrófa.

– A tévének lehetne abban szerepe, hogy megtartsa ezeket a színészeket a köztudatban?
– Én már öreg vagyok, és ne vegye nagyképűségnek, de ha engem nem mutat a televízió, én azt már kiheverem. De azt, hogy a fiatalokról senki nem tud soha semmit, katasztrófának tartom, mintha magyar színészek nem is léteznének. Nézik a televízióban az emberek ezt a sok ócskaságot, óriási sztárok játszanak szörnyű filmeket. S ha már külföldi filmekről beszélünk, nem hiszik el nekem, hogy a munkásembernek ugyanolyan élmény, mint nekem, például Nyikita Mihalkov nagyszerű alkotása, az Etűdök gépzongorára. De semmi ilyesmit nem tűznek műsorra, hülyeségeket vetítenek. Nem is folytatom, mert nem akarom a televíziót sem szidni, nem én szerkesztem a filmműsorokat, de katasztrófának tartom, hogy kiváló fiatal magyart színészek tűnnek el a köztudatból, a szemünk elől.