Törőcsik Mari: "untam azt a rengeteg várakozást"

Nem készült színésznek, gyermekként elképzelhetetlennek tűnt számára, hogy valaha is a színpadon állhat. Ma a nemzet színésze és a nemzet művésze, kétszeres Kossuth-díjas, de sok elismerése közt megkapta a cannes-i Aranypálmát is. November 23-án, születésnapján gálaesten köszönti a nyolcvanéves Törőcsik Marit a Nemzeti Színház társulata.

A művésznővel a Magyar Hírlap készített interjút.

Törőcsik Mari kiadványok, érdekességek ITT.

Törőcsik Mari kiadványok a Libri oldalán.

Törőcsik Mari érdekességek a Lira.hu-n.

– Szerette a filmezést, vagy mégis inkább a színház volt az első?
– Amikor jó rendezővel dolgozhattam, akkor szerettem a filmezést. Olyankor szerettem. Különben untam azt a rengeteg várakozást, ami ezzel a munkával jár. Igazán azonban mindig is a színházat szerettem.

– Filmrendező barátom mondta egyszer, hogy a forgatás sok-sok várakozásból – vagyis a felkészülésből –, és nagyon rövid felvételekből áll. Ön is ezt tapasztalta?
– Általában így van, de nagyon szerettem, ha olyan filmekben játszhattam, amit jó rendező készített. Végül is, az Aranypálmát megkaptam a Déryné, hol van? című filmért, amit Maár Gyula rendezett. Tennessee Williams akkor a Le Monde-nak azt mondta: „Meg kell kérdőjeleznem a munkásságomat, mert soha nem bíztam az emberi erőben, de én most itt Cannes-ban láttam az emberi erő himnuszát. Rendezte Maár Gyula Déryné, hol van? címmel, játszotta Törőcsik Mari.” Tennessee Williams volt a zsűri elnöke, és mindkettőnknek Aranypálmát akart adni – az egyiket Maár Gyulának, a másikat nekem. Én meg is kaptam az Aranypálmát, s ez egy kishírben a Film Színház Muzsikában megjelent. Egy sorban, az utolsó cannes-i jelentésben benne volt: „Törőcsik Mari megkapta az Aranypálmát.” Úgy emlékszem, nem akarok hazudni, hogy a film címe már benne sem volt, és Maár Gyula nevét le sem írták.

– Van-e másik film, amire szívesen emlékszik?
– Van sok. Janisch Attilával szerettem dolgozni, de nagyon szerettem még korábban, életem második filmjét is, Máriássy Félix rendezte, eredetileg az volt a címe, hogy Légy a pohárban, később Külvárosi legenda lett belőle. Szerettem Makk Károlynak a Szerelem című filmjét, amelyben én nem voltam igazán jó, talán csak az utolsó részben, amikor találkozom Darvas Ivánnal. De Darvas Lili csodálatos volt benne. Ezért az alkotásért Makk Karcsi is díjat kapott Cannes-ban, élete egyik nagy műve ez, amellett persze, hogy a Ház a sziklák alatt is nagyszerű, meg persze van még pár nagy filmje. Vele szerettem dolgozni. De például Rényi Tamással és még sok más emberrel is szívesen forgattam.